A szabadegyházi, kisegyházi közösségek számára Dr. Szigeti Jenő professzor testvér szolgálata meghatározó jelentőségű volt. Testvéri, barátságos viszonyulása a Pünkösdi Teológiai Főiskola munkatársai számára is maradandó emlék, példa. 2011-ben megjelent Vallomások című portrékötetünkben a 13 meghatározó kisegyházi személyiség közé soroltuk. A vele készült interjú bevezetőjével tisztelgünk emléke előtt és adunk hálát Istenünknek életéért és szolgálatáért.
„Akit nem érdekelnek az emberek, ne menjen lelkésznek. Menjen könyvtárosnak vagy kutatónak” – tesz radikális megvallást a lelkipásztori szolgálat mellett az 1936-ban, Budapesten született prédikátor. Aki nem tagadja, hogy sose akart teológus vagy lelkész lenni, sőt „egy öreg lelkész 1957-ben a tudtom nélkül íratott be a teológiára. Azért bejártam az első évre, ahol megkaptam, hogy soha nem lesz belőlem jó lelkész. Azt nem tudom, jó vagyok-e, de végül mégiscsak lelkész lettem”. Világi egyetemre, az ELTE-re lelkész édesapja miatt nem vették fel, igaz másfél évig azért csak bejár vendéghallgatóként a magyar-történelem szakra. 1956 után négy évig tanul az adventista teológián, majd jön az evangélikus teológia, azután megnősül, majd 1967-ben felszentelik lelkésznek. 1978-ban doktorál a Debreceni Református Teológiai Akadémián, 1979-ben pedig egy egyéves ösztöndíjjal pallérozódik tovább „a világ legjobb adventista teológiáján, az Andrews Egyetemen az Egyesült Államokban”. A tanulmányok közben azért jut ideje előbb Budapesten, majd 1971-től Békéscsabán is lelkészi munkát végezni. 1974-től ismét Budapesten lelkész, ám 1967-től a részben általa szervezett, a Szabadegyházak Tanácsa égisze alatt működő teológián oktat is, a lelkészképzőt pedig 1981–1989 között főigazgatja is. 1984–1994 között az egyház magyarországi elnöke, 1990–1996 között az Adventista Teológiai Főiskola főigazgatója. Az utóbbi 20 évben rengeteg helyen oktat, 1997-től a Miskolci Egyetem docense, majd tanára, utóbb professor emeritusa. A jelenleg tévét is gründoló Szigeti Jenő a mai napig rendszeresen prédikál volt budapesti gyülekezeteiben, mivel „a lelkészségből nem lehet nyugdíjba menni”. A kérdésre, hogy mivel kapcsol ki, így válaszol: „Van tíz unokám, ennél nagyobb lazításra szerintem senkinek nincs szüksége, jó, szeretem még a képzőművészetet és a zenét is.” (Izsák Norbert: Vallomások, PTF 2011)
