Krasznay Mónika
Az előzmények folytatása
Idén június 27-28-án, a tervezetteknek megfelelően, megtartottuk Főiskolán Pasztorálpszichológia Tanszékének szervezésében a Pasztorálpszichológiai Hallgatói Konferenciánkat, 2021. tavasza óta ezúttal már második alkalommal. Az elsőhöz hasonlóan ez a konferencia is, ha nem is nemzetek közötti, de nemzetközi volt, hiszen a meghívott és résztvevő előadók között köszönthettük idén csakúgy, mint két évvel ezelőtt a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar pasztorálpszichológiai képzésében résztvevő hallgatóit is.
Pasztorálpszichológiáról – közösen
Konferenciánk egyik célja az, hogy a pasztorálpszichológia hazai, illetve e szakterületet magyar nyelven művelők, tanulók szakmai közösségét hozzuk létre, akik egymást szakmailag gazdagítják és lelkileg erősítik, bátorítják.
Ezen cél szellemében bővítettük a konferencia meghívottjainak körét idén a Sárospataki Református Teológiai akadémia hallgatóival, akik a közzétett programban feltűntetett értékes előadásaikkal járultak hozzá a szakmai közösség bővítéséhez, az összefogás erősítéséhez. Köszönetünket fejezzük ki számukra munkáikért, személyes jelenlétükért!
Külön köszönettel tartozunk intézményük képviselőjének, Dr. Rácsok Gabriella főiskolai docensnek és mb. oktatási rektorhelyettesnek, aki a sárospataki kolleginákat szervezte, bátorította, a konferencia köszöntő és záróbeszédével pedig mindnyájunkat megtisztelt!
A konferencia megnyitóján Dr. Paul Gracza, Főiskolánk rektora köszöntött és bátorított valamennyi résztvevőt, aki őszinte szívélyességével az első percekben szeretetteljes atmoszférát biztosított, ami kitartott a második nap végéig!
Hallgatói előadások és műhelymunka tervezetek
Amint az az előzetesen közzétett programtervezetből látszik, az idei konferencia is témákban változatos, gazdag tartalommal bíró alkalom lett: a konferencia nem témaspecifikus volt, hanem minden előadó azzal készülhetett, ami őt aktuálisan a legjobban érdekli, amiben kutatásai során elmélyült. Így szó esett rendvédelmi szervek körében végzett tréningekről, biográfiai munka pasztorálpszichológiai jelentőségéről, a PTSD-ben szenvedők támogatási lehetőségeiről, kórházak daganatos betegeinek lelkigondozásáról, szenvedélybetegek és hozzátartozóik körében végzendő feladatokról, az erőszakmentes kommunikációról és egy izraeli úti beszámolóról.
De essen szó az előadókról is, akik nélkül e konferencia nem jöhetett volna létre: SRTA-ról Gárdonyi Zita, Kozák Anikó. A BBTE-ről Antal Mariann, Lukács -Róbert Zoltán, aki sajnos, váratlan akadályoztatás miatt nem lehetett jelen. A PTF-ről Papp Ibolya, Morovics Erika, Balog-Sárdy Márta és Illyasovics Viktor.
Örömmel és elégedettséggel konstatáltuk, hogy a személyenként 20 percesre tervezett előadásokhoz olyan bőséges ismeretanyagot és prezentációkat készítettek előadóink, hogy néhány esetben az utána következő diszkusszióból kellett időt elvennünk ahhoz, hogy az értékes előadásokat teljes terjedelmükben meghallgatni tudjuk! Ez elismerést érdemlő munkára, előkészületekre utal.
S bár tervezet szerint az előadásokhoz kiscsoportos műhelymunkák is tartoztak, részben a váratlanul szűkre redukálódott személyes résztvevői létszám a program ad hoc átstrukturálást igényelte. Köszönet érte Dr. Riesz Mária kolléganőnek! Így délutánonként arra nyílt lehetőség, hogy kis körben minden előadó ismertethette munkája második, értékes felét, a műhelymunkája tervezetét. Végezetül egy-egy rövid zárókrben visszajelzéseket adhattunk a két napról.
Oktatói előadások és korreferátumok
Mindkét konferencia napot gazdagította egy-egy oktatói előadás, és a hozzájuk kapcsolódó korreferátumok.
Az első napon Dr. Heiko Ulrich Zude professzor közvetlenül Németországból a pasztorálpszichológia ökumenicitiásának taglalásával tudományosan s validálta Főiskolánk szinte egyedülálló természetességét: a saját teológiai meggyőződés megtartásával és erősítésével a különböző keresztény felekezetek, közösségek tagjait ugyanazon pasztorálpszichológiai kurzusokon összekapcsolni képes beállítottságát. Hozzá kapcsolódóan Pál-Jakab Orsolya doktorandusza, aki e minőségében szintén a BBTE-t képviselte, a kórházi lelkigondozás kapcsán beszélt az ökumenicitás jelentőségéről, valamint szorosan ehhez kapcsolódva, de ezen túl is mutatva a spiritual care-ről.
A második napon Dr. Hézser Gábor professzor kétséget sem hagyott afelől, hogy nemcsak a pasztorálpszichológia művelésében és oktatásában van helye a kétségnek, hanem hitben is, végső soron pedig az egész emberi létben alapvető sőt nélkülözhetetlen fontosságú a kételkedni tudás, vagy annak megengedése, hogy a kétségek tiszteletben tartása a lét dinamikájának nélkülözhetetlen motora.
Ezt erősítette Farkas Júlia kolléganőnk a Kétségek és kérdések struktúraképző hatása a lelki változásban címmel megtartott korreferátumával, amelynek kapcsán többek között Antonovsky modelljét, a frankl-i elméletet, illetve Daniel Siegel tolerancia ablak elméletét ismerhettük meg jobban, azzal összefüggésben, hogy hogyan állhat a lelkigondozó a krízisbe jutott ember mellé, aki ezáltal kétségekkel (is) küzd.
Pasztorálpszichológia és lelkigondozás
Szükségesnek tartom a konferencia kapcsán erre is kitérni, hiszen a konferencia nevében csak a pasztorálpszichológia szó szerepelt, utalva arra, hogy bármilyen munka bemutatható, ami ezen inter- vagy multidiszciplináris és interkonfesszionális, transzreligiózus tudományághoz kapcsolódik, az előadások döntő többsége a lelkigondozáshoz volt köthető. A két fogalom közti kapcsolat tisztázása, a lelkigondozás jelentősége kapcsán a konferencia után a résztvevőknek küldött levelemből idézek.
Bár a pasztorálpszichológia tudománya per definitionem nem korlátozódik a lelkigondozásra, hiszen érdekeltségei területei, munkaterületei közé tartozik pl. a vallásoktatás, liturgika, spiritualitás, szervezetfejlesztés, stb.- nem meglepő módon a lelkigondozás az, ami általában előtérbe kerül, mind a köztudatban, mind a pasztorálpszichológiai oktatásokban.
Ez jelzésértékű.
- Jelzése annak, hogy napjainkban, társadalmunkban is, érezhető igény és égető szükség mutatkozik arra, amit mi (helyesen vagy helytelenül) lelkigondozásnak nevezünk, s talán méginkább arra, amit a szakterület nyugat-európai művelői spiritual care-nek neveznek.
- Akkor is, ha ez az igény gyakran látens módon jelentkezik, vagy éppen csak következtetni lehet rá. Ugyanis a posztmodern, felgyorsult, fogyasztói társadalmak teljesítéményorientált, az értéktudatot főleg matériában jelző és kifejező embere számára szinte törvényszerűen válik hangsúlyossá az a valami, amit szelleminek, lelkinek, egyszersmind mélyebbnek nevezünk.
Megítélésem szerint ez óriási lehetőséget, és egyszersmind felelősséget is jelent a keresztény emberek, lelkigondozók számára!
- Lehetőséget arra, hogy megmutassuk, felkínáljuk azt a gazdag lelki kincsestárat, amelyet 2000 év alatt, hitünk szerint az egyetlen igaz Istenhez vezető úton elődeinktől megörököltünk;
- s felelősséget is, hogy ezt valóban megmutassuk, és jól mutassuk meg!
Záró és előremutató gondolatok
A konferencia szervezését a jövőben is folytatni kívánjuk, fokozatosan kiterjesztve a meghívottak körét más hazai felsőoktatási intézmény pasztorálpszichológiai képzésében résztvevő hallgatókkal, egyúttal szakkonferenciává kívánjuk minősíteni, amibe aktívan az előadók kapcsolódnak be.
A legkülönböző keresztény felekezetekből, gyülekezetekből érkező tanuló és gyakorló lelkigondozóinknak pedig kívánom, hogy saját teológiai meggyőződésük és vallási szocializációjuk erősödésével, a másik tiszteletével “ne azt nézzük, amit szétválaszt, hanem ami összeköt”!Hogy Krisztus egységes misztikus testének jelenleg még töredezett intézményes részeihez tartozva kapcsolódjunk be ugyan a Lélek munkájába teológiailag is az egység (és nem az uniformázlás) megteremtése érdekében, s addig is, míg az áhított egység megvalósul, gyakoroljuk, mert már most gyakorolhatjuk:
- az együtt imádkozást,
- az együtt cselekvést,
- a szenvedő ember istenképűségben gyökerező, ezért elidegeníthetetlen emberi méltóságának ápolását, őrzését, végső soron pedig
- egymást is támogatva a keskeny, de az üdvösségre vezető úton járást!
Az előadóknak emlékül oklevelet adtunk.
Minden résztvevőnek rendelkezésére bocsátottuk az előadásokról és a diszkussziókról készült videófelvételeket, az alábbiakban pedig közzéteszek néhány, a helyszínen készült fényképet, amelyekért külön köszönet illeti Fortinné Guti Réka kolléganőt!
Végül, de nem utolsó sorban, köszönettel tartozom mindazoknak, akik e családias konferencia létrejöttét támogatták és segítették!
Találkozzunk jövőre!