És igen, találkoztunk, újra, – s egyelőre, legalábbis a nyarat illetően, utoljára!
Ma került sor a Nyári pasztorálpszichológiai szakmai napok sorozat utolsó, harmadik alkalmára.
A szokásos zárókörben egy rövid összegzést és előretekintést tettem, utalva a szakmai programsorozat alapvető céljaira (jelenlegi hallgatóknak kiegészítés, végzetteknek szakmai gyakorlat, szakmai közösség), valamint a jövőbeni tervekre (tanév közbeni lehetőségek, jövő nyári szakmai-lelki tábor, stb.)
Sokat nem szeretek előre bocsátani semmiből, ami még csak terv – „biztonsági játékosként”csak a már biztosként kezelhető tényekre szeretek szorítkozni, ugyanakkor a lelkes lelkigondozói (és családkonzulens, teológus, coach) csapat miatt nem vagyok képes tartani a … határaimat.
Összességében: mindegyik szakmai nap igen vegyes összetételű volt, ennek ellenére gond nélkül együtt tudott dolgozni a tanulmányait kezdő, majdnem végző és már végzett hallgató.
Mindegyik napra egy napon belül összejött a csoport indításához szükséges létszám, a második, harmadik naptól pedig már a várólista is formálódott.
Pilot-programként debütált ez a sorozat, de a folytatásnak maximum az emberi erőforrásaink fognak gátat szabni. Azok persze, nagyon, de ahogy a mai nap egyik meghatározó témája volt:
hagyatkozzunk ebben is Istenre, és hogy az Erő az erőtlenségben nyilvánulhat meg!
S végül, de nem utolsó sorban az elmaradhatatlan fotók: a mai nap ugyan nem volt akciódús, de mégis sikerült néhány mozgalmas, és nekünk beszédes jelenetet lencsevégre kapni! „Fogyasszátok” szeretettel – mint ahogy mi fogyasztottuk a szeretettel készített, pazarra sikerült agapé ebédünket! 
Krasznay Mónika
