Keresztény ember vagyok és pszichológus. Nagyon szeretem a szakmámat, elhívásként tekintek rá. A lélektani munka során törékeny emberként szegődünk a törékeny másik ember mellé, odaadó figyelemmel kísérve segítünk. És ez az út – az önismeret, az önmagunkká válás, a gyógyulás útja – mindvégig különleges belső tájakon vezet keresztül. Lehet kanyargós, fárasztó, vagy derűs és könnyed, összességében elmondható, hogy felemel, és segít tisztábban látni, kik vagyunk és merre tartunk.

Pályámat kezdettől fogva átszövi a valláslélektan szeretete, kutatási témáim voltak: a gyógyító és megbetegítő istenképek vizsgálata, a megtérés lélektana – a hit születésének belső fordulata, és az az ismeretelméleti kérdés, hogy: Van-e köze a lélektannak a lélekhez? Hamar társulta valláslélektan mellé a narratív pszichológia iránti érdeklődésem. Mark Hayward narratív családterapeutától tanulhattam narratív terápiát, amelyet szívesen alkalmazok gyakorló szakemberként. A narratív terápia fókusza az élettörténet, ahol a történet – metafora, és a jól kidolgozott, gazdag alternatív történetek képesek valódi változást hozni az életünkben. Jelenleg az egzisztenciális pszichológiatágasságában találom meg leginkább azokat a szakmailagfelvethető, ugyanakkor az életünk legmélyebb kérdéseit, amelyeket a teológia-filozófia-pszichológia határmezsgyéjén gondolkodó szerzők-szerző óriások, mint Kierkegaard fejtenek meg leginkább.

Hálával gondolok arra, hogy a Pécsi Tudományegyetemen válhattam felnőtt klinikai szakpszichológussá, kiváló klinikusoktól tanulhattam a lelki zavarok megismerésének módját, és a gyógyuláshoz segítés nemes és nehéz feladatát. Budapesten a klinikumban dolgozom, valamint a Pécsi Tudományegyetem Elméleti Pszichoanalízis Doktori Program doktorandusza vagyok, témám Pilinszky János pszichobiográfiája – vallásosságának sajátosságai az alkotói élettörténetben.