A családoknak ugyanúgy van múltja, jelene és jövője, mint az egyes embereknek, akik alkotják azokat. Az egyének akkor tudják jól érezni magukat, boldoga(bba)n élni, ha a családjukban alapvető emberi szükségleteiket megértik, azokat megkaphatják, és általában adhatják is ezeket: a szeretet nyújtása és fogadása, a rendszeres kommunikáció, a törődés, a figyelem, a közösséghez tartozás.

Családkonzulensi hitvallásom: az egyéneket, párokat, családokat támogatom abban, hogy a családjukban mindezeket a pozitív érzelmeket, élményeket megszerezhessék és megtarthassák hosszú távon. Ebben a hivatásomban a rendszerszemlélet jegyében közvetlenül vagy közvetve az egész családot tudom segíteni.

Szakmai hitem szerint a szeretetteljes légkör, az odafigyelés egymás igényeire, a javuló kommunikáció a párkapcsolatban, a házasságban, a családban élőket segítheti abban, hogy lelkileg és testileg egészségesebbek legyenek, életminőségükön javíthatunk. Mindez egyéni és családi boldogságérzetüket növelheti, ez pedig tovagyűrűzhet a társadalom más színtereire is, például az iskolákra, a közlekedésre, a kultúrára. Ha egy ember jobban érzi magát, az kicsiben máris növelheti az emberiség jobblétét. 

Hálás vagyok életem lehetőségeinek: kiváló képzéseken, bölcs mestereimtől, tanári és tréneri munkámban, személyiségfejlesztésben sajátítottam el a kommunikáció gyakorlatiasságát, továbbá azt, hogyan lehet hatékonyan és emberi módon a konfliktusokat kezelni, párokkal, családokkal együtt dolgozni. Külön hálás vagyok az életemben azért, hogy „a Nagy Négyestől” tanulhattam a PTF-en: Dr. Hézser Gábortól, Dr. Krasznay Mónikától, Farkas Júliától és Dr. Riesz Máriától. Bár ők nem teszik rám az elvárások terhét, én mégis szívesen magamra húzom, amikor nagyszerű segítőtársammal és kolléganőmmel, Dr. Kőrösi Beátával közösen órákat tartunk a főiskolán. Mert mindazt a jót, szeretetet, szakmaiságot, emberséget és tudást, amit kaptunk, igyekszünk továbbadni a hallgatóinknak.