1976-ban születtem Budapesten, és eddigi életem nagy részét is a fővárosban töltöttem, jelenleg azonban családommal együtt Szigetszentmiklóson élek. Egyfeleségű férfiú vagyok, két gyermekkel: nagylányom Hanna már majdnem felnőtt (meg is sértődik, ha nem tartom annak!), Mátyás fiam – aki egyébként kapus egy focicsapatban – a tizedik életévét tapossa. Feleségem, Márti pedig egy kiváló gospel zenekar vezetője, kottázója, énekese, mindenese. Mind a négyen Csepelre járunk az Ében-Haézer Gyülekezetbe, mely egy kis, családias, karizmatikus-evangéliumi közösség.

Tanulmányaimat illetően eredetileg informatikusnak készültem, s meg is szereztem mérnöki diplomámat, de aztán hirtelen rájöttem arra, hogy az emberek jobban érdekelnek, mint a gépek. Elkezdtem tehát teológiát tanulni a Pünkösdi Teológiai Főiskolán. Hamar ráébredtem arra, hogy a teológia számomra olyan, mint amikor egy kisgyermeket beengednek az elvarázsolt kastély főbejáratánál: ahogy belép az ajtón (vagyis megkezdi a tanulást), többet nem nagyon akar kijönni onnan. A PTF-n szereztem BA és két évvel később MA teológusi diplomát, de már tanulás közben tudtam, hogy szeretnék ledoktorálni teológiából. Jelenleg tehát a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának doktori iskolájához tartozom, és ennek keretében pasztorálpszichológiai témakörben végzek kutatást. Időközben sikerült kijutnom az Egyesült Államokba is, melyet teológusi pályafutásom egy fontos eseményének tartok, hiszen az “evangéliumi mozgalom Mekkájában”, azaz Wheaton College-ben vehettem részt egy nyári képzési programban.