114 hallgató zárta le sikeresen tanulmányait Magyarország harmadik legnépesebb teológiai intézményében. Július 8-án a tartotta a Pünkösdi Teológiai Főiskola 28. évzáró, diplomaátadó ünnepélyét. Az alkalmon résztvevő kb. 500 fő együtt ünnepelte a végzett hallgatók sikerét.
Idén adhattuk át a 896. oklevelet, így jövőre már az ezredik hallgatóval örülhetünk együtt. Az első diplomaátadó (1995) óta szerzett összes oklevélről: a 896 végzett hallgatóból 491 hallgató kapott teológus diplomát, amelyből 244 fő lelkész, lelkipásztor végzettséget szerzett. Az utóbbi tíz évről: 257 hallgató szerzett BA vagy MA teológusi diplomát, közöttük 83 fő lelkészként végzett, valamint 26 fő további egy évet töltött valamelyik gyülekezetben lelkipásztori gyakorlaton, amivel teológus lelkipásztor szakképzettséget szerzett. A számokból is látszik, hogy a PTF mint képző intézmény teljes erejével azon van, hogy a pünkösdi gyülekezeteknek legyenek felkészült vezetői, munkatársai. Ezen túlmenően folyamatosan megújítja képzéseit, szélesíti képzési palettáját annak érdekében, hogy az egyházi közfeladat ellátásban is keresztény szakemberek, krisztusi értékeket képviselve végezzenek elismerésre okot adó munkát..
A 2023. évi tanévzáró ünnep témája az “Ő dicsőségére” volt. Az esemény a Lurdy Konferencia Központban került megrendezésre. A Seidel Alex vezette alkalmon a rektori (Paul Gracza) és a rektorhelyettesi (Ungvári Csaba) beszéd mellett az MPE elnöke (Földesi Tamás) végezte az igehirdetés szolgálatát. A zenei betéteket Fóris Zsófia E-Dúr partita részleteiből válogatta. A 29 jelölt szakdolgozatból 7 kapta meg a legjobb szakdolgozat díjat. A hallgatói beszédeket a BA és MA hallgatók nevében S. Nagy Daniella, a Családkonzulens hallgatók nevében Weinecker Andrea, a coaching képzések hallgatóinak képviseletében Kollár György, míg a Pasztorálpszichológiai képzések hallgatói nevében Novák Eszter Júlia mondta.
Az alkalom megható momentuma volt, Rozgonyi Botond, adjunktus, a Rendszeres teológiai és egyháztörténeti tanszék korábbi vezetőjének búcsúztatása. Az emlékplakett átadását követően a publikum hosszan, állva tapsolta a nagyra értékelt főiskolai oktatót.
Részletek a rektorhelyettesi beszédből:
Az első célunk az volt, hogy olyan közösségi élményben részesüljünk veletek, amely életre szóló változásokat hoz Nektek és Nekünk. Olyan találkozásokat teremteni egymással és Jézus Krisztussal, amelyek túlmutatnak a vallási közhelyeken. (…) A közösségi élmény megteremtésében szenvedtük el a legnagyobb próbát, hiszen a két és hároméves képzések végzett hallgatói tanulmányaik alatt belekóstoltak a karantén minden nehézségébe. Igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy az oktatás minősége kevéssé sérüljön, és legyen lehetőség a közösség gyakorlására is. Köszönjük, hogy kitartottatok!
A második cél, hogy olyan tudást közvetítsünk számotokra, amely bár tiszteli és alkalmazza a hagyományos értékeket, de őszintén néz szembe napjaink kihívásaival, és életrevaló, kiteljesítő válaszokhoz segít hozzá. Tudást, ami alázatosságra tanít. Az egymás tiszteletén nyugvó párbeszéd képességét szerettük volna formálni.
Harmadrészt, olyan hitet szerettünk volna táplálni bennetek, amely meghaladja a hitigazságok megvallását, az egyházi közhelyek szajkózását. Ehelyett magát Krisztust formálja meg, amikor igét hirdetünk, lelkigondozunk, családokat segítünk, coacholunk és vezetünk. A hit Krisztusa ilyenkor valóságos alakban nyilatkoztatja ki önmagát ott ahol dolgozunk, szolgálunk vagy egyszerűen csak létezünk.
Tehát közösséget, tudást és hitet szerettünk volna megélni veletek. Célunk az volt, hogy mindez életformáló tapasztalattá váljon a katedra mindkét oldalán. Pál apostol szavaival élve, Krisztus jó illata szerettünk volna lenni számotokra Isten dicsőségére. Ha ezt megtapasztaltátok és átitatott Benneteket, akkor adjátok tovább! Az Ő dicsőségére!
